Egy karácsonyi ajándék ádvent idején

 Jó érzés az ádventi időben látni és megtapasztalni, hogy minél több településen a Megváltó érkezésének ünneplésére készülődnek. Végre már az ifjabbak körében sem mindehol a télapót várják az év utolsó ünnepén!

Egyre többen tudatosítják, miféle Szeretetet is hoz nekünk karácsony, és miféle ajándékkal ajándékoz meg a megszületett Jézus. Azok a szülők, akik tisztában vannak az isteni ajándék jelentőségével, nem hazudnak, amikor azt mondják gyermekeiknek, hogy a Jézuska ajándékot hoz. A gyermeki értelem fejlődése során képes lesz megérteni, hogy a tárgyi dolgokban megjelenő gyerekkori ajándékok mennyivel nagyobb ajándékot szimbolizálnak, micsoda szeretet az, melytől az igazi ajándék származik !

Az ádventi időszak a várakozás időszaka. Az ember gondolatban már a karácsonyi hangulatot idézi. Egyre közelebb kerül az eseményhez, mely az emberiségnek a megváltást és az örök élet reményét hozza el.

Hogy mennyire vágyunk ezekre a napokra, az is bizonyítja, hogy már ádventkor elővesszük karácsonyi dalainkat, tervezzük az ünnepet, igyekszünk magunk köré gyűjteni szeretteinket, hogy együtt éljük meg az örömteli napokat. Nagyszerű időmúlató a betlehem (1)  illetve jászolkészítés, ahol a barkácsolók csapata egész idő alatt egy családias légkörben a várakozás idejét együtt tölti, együtt készülődik az eseményre.

A falvak, városok templomai körül, főtereken vagy különböző helyeken már ilyenkor megjelenik a karácsonyi dísz. Az áruházak természetesen a nagyobbodó bevételre számítva idézik a karácsonyi hangulatot. Sok-sok pici fénnyel, körbe-körbe játszott karácsonyi zenével csalogatnak a meggondolatlan költekezésre. Mennyivel meghittebb a karácsonyt megidézni egy betlehemi jászolnál, melynek nincs más üzenete, csak az Ünnep közeledtének jelzése! Az adományozók elsősorban Istent dicsőitik munkájukkal, mert Ő elküldte nekünk egy fiát, az Úr Jézus Krisztust. Talán nem lényeges, hogy mikor (2), mely évszakban és mely napon történt ez a számunkra viszont nagyon is fontos esemény. Ennélfogva teljesen természetesnek tartjuk, hogy a betlehemállítással nem éppen december 24. éjszakáján idézzük meg a történteket, hanem már a várakozás idején elétárjuk az embereknek azt az eseményt, mely számunkra az igaz karácsonyt jelenti. Így szeretnénk az emberek tekintetét a hamis dallamoktól és a boltbeli ajándékoktól az igazi és a legnagyobb ajándék felé fordítani.

Szeretnénk, ha az emberek lelkét nem csak karácsonykor és ádvent idején, de egész évben betöltené az a fény, amit Jézus születése jelent az emberiségnek. Ezek a gondolatok vezéreltek bennünket, amikor karácsonyra készülődve először falunk életében felállítottuk a betlehemi történetet idéző jászolt, remélve, hogy örömet szerzünk vele a kicsiknek és fényt lopunk a nagyok szívébe, a remény fényét, mely beragyogja mindennapjaikat.

____________________________________________

(1) A hagyomány Assisi Szent Ferenc nevéhez köthető. Az első jászol készítését a hagyomány Assisi Szent Ferencnek tulajdonítja. Amikor Ferenc Betlehemben járt, nagy hatással volt rá a karácsonyi megemlékezés, Jézus születésének felelevenítése. Szeretett volna ő is hasonlóan megemlékezni a kis Jézusról, de előzőleg a pápához fordult engedélyért. A pápa csak azt engedélyezte, hogy egy barlangban tarthassa meg a misét. Ferenc ezeket a sorokat írta egy nemes úrnak: "Szeretném a Gyermek emlékét az esemény teljes valóságához hűen felidézni és megjeleníteni, hogyan is született Betlehemben, mi mindent kellett kisgyermekként elviselnie… milyen lehetett jászolban feküdni, a szénán aludni, egy ökör meg egy szamár között." Így hát 1223-ban felállította az első jászolt a grecciói erdő barlangjában, ahova élő állatokat, szamarat, ökröt is bevitt. Szűz Máriát, Szent Józsefet és a kisded Jézust faszobrokkal helyettesítette, az élőkép szereplői pedig az abruzzói hegyek pásztorai voltak. Közben prédikált a híveknek. Arnolfo di Cambio 1283-ban márványból készítette az első, mai értelemben vett jászolt, amely ma is látható a római Santa Maria Maggiore-bazilikában. Az ötlet hamar elterjedt, sok templom átvette ezt a hagyományt, miközben mindegyik belevitte a saját elképzelését is.

(2) A történelmi tanítások szerint a IV. évszázad előtt a keresztyén egyházban nem ünnepelték a karácsonyt, ez a szokás csak azután kezdett elterjedni, miután I. Gyula pápa 350-ben a Jézus Krisztus születésnapjává nyilvánította december 25-ét. A pontos dátum megállapítása azonban elég nehéz, mert a Bibliában egyetlen időpontot sem találunk, amely támpontot ad Jézus Krisztus születésnapjának megállapításához. A december 25. azonban eléggé valószínűtlen, ezt igazolják a születés körülményeinek leírása is. (Születésekor a pásztorok a mezőn tartózkodtak, a nyájakat őrizték, ami télen lehetetlen volt még Palesztinában is.)
A dátumválasztást az indokolhatta, hogy ez a nap a téli napéjegyenlőség napja, ám a dátum kitűzésére nagyobb hatással voltak az akkori szokások, pogány ünnepek. Ezt igazolja az a tény, hogy a téli napforduló ünnepét az i.sz. III. században rendelték el a Római Birodalomban, ellenben a december 25-ének megünneplése ennél jóval korábbi időkre nyúlik vissza. Az ókori Rómában december 17-24-között - nagy táncos vigadalmak közepette - tartották a földművelés istenének, Szaturnusznak nagy ünnepét. A házakat ekkor örökzöld borostyánokkal díszítették, és elterjedt szokás volt a szolgák megajándékozása.
A jeruzsálemi egyház ezzel szemben január 6-án ünnepelte Jézus születését és megkeresztelését. A karácsony december 25-ei megünneplése azonban nemsokára a római egyház szerves része lett.