Date: 28/04/2016
By: ecori
Subject: a jó ember
„A jó ember örökséget hagy még unokáinak is…” (Példabeszédek 13:22).
A legnagyobb ajándék nem mindig az, amit a végrendelet tartalmaz; keress inkább valami nagyobb jelentőségűt, valamit, ami arra mutat rá, ki voltál! Egy dolog a sikert a bankszámla egyenlegével, a hátrahagyott ingatlanok nagyságával, vagy a befektetések értékével mérni. Egészen más azonban olyan nem kézzelfogható dolgokkal lemérni, mint például azzal, hogy valaki hűséges házastárs volt, nagyszerű gyermekeket nevelt fel, építette Isten országát, és égő fáklyát adott tovább, amikor eltávozott. A nagyszerű örökségnek ára van. Ahhoz, hogy a középszerűségen túllépj, minden nap be kell fektetned az utódaid számlájára!
Reply
—————
Date: 16/02/2016
By: szűcséva
Subject: tetteink
Az ember azzá válik, amit tesz. A tetteink visszahatnak ránk. A jótettek, az erények egyre jobbá tesznek bennünket, a rossz tettek, a bűnök lehúznak, beszennyeznek bennünket. Tetteink beépülnek a személyiségünkbe. Nem tudunk úgy jók lenni, hogy ezáltal jóvá ne váljunk. Nem tudunk úgy törekedni az igazságra, hogy ne váljunk egyre inkább igaz emberré. Nem tudunk úgy hazudozni, hogy ne váljunk előbb-utóbb hazuggá. Tetteink meghatároznak minket.
Reply
—————
Date: 14/02/2016
By: szűcséva
Subject: Igazság
Ma kint voltam Csínodon, és megcsodáltam az ottani “gyárakat”! Végül is minden gazdaság egy ipari park, a szépen gondozott, megtrágyázott legelő, kaszáló, szántóföld a nyersanyag forrás, melyet évezredes tapasztalatokkal rendelkező gazdák bölcsen begyűjtenek, hogy táplálják állataikat, fenntartsák létüket! A Teremtő ad kristálytiszta forrásvizet, napfényt, esőt és a jó gazda kis háza mellett álló hatalmas gazdasági épületében állataival a rét zöld gyepéből, krumpliból, e hegyeken megérő szemes takarmányból finom tojást, tejet, vajat, sajtot, túrót készít! Szépen bölcsen mindent feldolgoznak, itt készül a finom sonka, a kolbász, az ízletes disznófősajt, a kocsonya, mindazt mit a természet bölcsen szeretettel ajándékba ad!! Gombából, a havasi meggyből savanyúság készül, málnából, eperből, szederből finom ízek, zamatos szörpök lesznek, a finom madártej mellé!! Igen Minden egyes gazdaság egy külön önálló világ, mely termel annyit, amennyire egy családnak szüksége van, s a maradékot értékesítve egy gazdaság hoz annyi pénzt is miből a szükséges dolgokat meg lehet vásárolni! Ha az ember szerény és szorgalmas, akkor ahogyan az egyik gazda mondta, a széle üti a hosszát, fent tartható az élet a magas hegyek között!!
Csodálom az évezredes kultúrát, mi egy egy gazdát, családot itt a mostoha, zord vidéken is békés, nyugodt, fenntartható élettel ajándékozza meg! Itt az Uz völgyében még mindig többen születnek, mind amennyien meghalnak, s ezért, bár innen is mennek el a nagyvárosokba, mégis a népszámlálási adatok itt évről évre pozitívak!! Biztos vagyok benne, hogy ez a csendes, életet jelentő kultúra a legfontosabb itt a hegyek között, és sajnos ezt a törékeny tudást a nagyvárosok zajos, arrogáns, tolakodó, az életet ledaráló ismeretei a sok csillogó üres reklámmal behavazza, elpusztítja! Ne hagyjuk, hogy így legyen! Ne a múzeumokban őrizzük népünk évezredes tapasztalatának kincseit, hanem vigyük tovább azt az életet, mely fenntartható a hegyeink között!
Reply
—————
Date: 01/02/2016
By: ecori
Subject: Tetteink határozzák meg kik vagyunk
Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? .....cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán a hit által. Mert ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül.
Jak 2,14-26.
Reply
—————
Date: 11/12/2015
By: szűcséva
Subject: Anyám intése
El ne add az ősi házat,
El ne add az ősi telket,
Hol a csűrön késő őszig
Gólyamadár kelepelget.
Ha elfáradsz a világban:
Gyere haza megpihenni,
Az öreg fák árnyékában
Szép időkre emlékezni.
Rád nevet, mint hajdanában,
A cseresznye, piros alma;
Gyermek leszel, újra fiam,
S belefogsz egy régi dalba.
Szántófölded kenyeret ád,
Az a föld jó kalásztermő!
Friss vizet a csörgő patak,
Tüzelőnek fát az erdő.
Gyümölcsfáid oltogatod,
Tisztogatod, nyesegeted,
Ablak alatt a kis kertben
Az utakat rendezgeted.
El-elsétálsz a mosolygó
Virágok közt andalogva...
Úgy-e fiam, hozol majd ki
Egy-egy szálat a síromra?
El ne add az ősi házat,
El ne add az ősi telket,
Hol a csűrön késő őszig
Gólyamadár kelepelget.
(Pósa Lajos)
Reply
—————
Date: 05/11/2015
By: ecori
Subject: Hogyan használhatom adottságaimat mások szolgálatában?
Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak. (1Pt 4,10)
A helyi rózsatermesztők klubjához tartozva megtudtam, hogy a legtöbb rózsafajta úgy jött létre, hogy a kívánt fajta rügy-szemét beoltották egy gyökértörzsbe. Az új növény tulajdonságait a kertész által beoltott szem fogja meghatározni.
A lelki életben is látok hasonlóságot ehhez. Amikor Isten családjának részesei leszünk, a "vad" részt levágja rólunk, és új életet olt a gyökértörzsbe. Ahogy a kertész eldönti, milyen rózsafajtát kíván szaporítani, Isten is meghatározza, milyen lelki adományokat ad, hogy szolgáljunk azokkal a Krisztus testének tagjai felé.
Számomra az egyik legnehezebb dolog elfogadni azt, hogy Isten nem olyan lelki ajándékokat adott nekem, amelyre én gondoltam, amellyel egyfajta "lelki híres ember" lettem volna. Ehelyett azt végzem, amit bárki megtehet: ételt osztok önkéntesként, szendvicseket készítek egy hajléktalan ellátóban, vagy bátorító szavakat írok gyászoló testvéreknek. Az évek alatt szerzett tapasztalataim alapján arra jutottam, hogy Isten nem annyira azokkal a lelki ajándékokkal törődik, amelyek nekünk személyes megbecsülést hoznak, hanem inkább azokkal, melyeket mások szükségeinek enyhítésére használhatunk.
Reply
—————
Date: 22/08/2015
By: szűcséva
Subject: Az egyedüli változás, amiben hihetünk - P.C.Roberts
Hogy lényeges kérdésekben változást érhessünk el, az embereknek abba kell hagyniuk a „kövessük a vezért” játékot. De ha az emberek abbahagyják a vezér követését, akkor ki fogja vezetni őket? A válasz: senki! Magadnak kell vezérelned önmagadat.
Csakhogy az önvezérlést nem lehet megvásárolni, ajándékba kapni, vagy kívülről ránk erőszakolni. Annak belülről kell jönnie. Azzal kezdődik, hogy semmit sem vársz a „vezetőidtől”, és föléred ésszel, hogy mindennek belőled kell fakadnia. Azt jelenti, hogy megvan benned a bátorság, hogy ne vágódj hasra a hatalom előtt; megvan benned a méltóság, hogy számot tarts jogos és szent helyedre a Földön; hogy tiszteled önmagadat, és ezt másoktól is elvárod, és tiszteletben részesíted mindazokat, akik megérdemlik, akármi is a rangjuk vagy az osztályhelyzetük. Becsületességet jelent, hogy megtartod a szavad, és aszerint is élsz. És szenvedélyt jelent, hogy értelmes és meggyőződéseken alapuló életet élsz; hogy a szíved érzi, amit az elméd fölfog.
Ez nem a „mindenki önmagáért” elvét hirdető kiáltvány, hanem a bátorsággal, méltósággal, tisztelettel, becsülettel és szenvedéllyel telített egyének fölhívása együttműködésre, hogy olyan jövőt képzeljenek el, amelyet nem az uralmon levő politikai pártok és az általuk képviselt elvtelen és elnyomó rendszerek kényszerítenek rájuk.
Addig nem lehetséges „Mi, a Nép” nevében megszólalni, amíg „Én, a Személy” nem vagyok hajlandó kiállni a magam igazáért.
Ha azt akarjuk, hogy megváltozzon a jövő, az egyénnek kell megváltoznia. Ha elegendő számú egyén megváltozik, minden megváltozik.
Reply
—————
Date: 16/06/2015
By: szűcséva
Subject: a mindennapok margójára
Amikor a törpék megszerzik a hatalmat arra, hogy mindenkit egyenlővé tegyenek, csak egyféle módot ismernek rá. Levágják a fejét azoknak, akik magasabbak.
Wass Albert
Reply
—————
Date: 12/06/2015
By: szűcséva
Subject: Cél
"Nem az a dolgunk, hogy megkeményítsük gyermekeinket, hogy szembe tudjanak nézni a kegyetlen és szívtelen világgal.
Az a dolgunk, hogy olyan gyermekeket neveljünk, akik a világot kevésbé kegyetlenné és szívtelenné teszik."
L.R.Knost
Reply
—————
Date: 22/02/2015
By: szűcséva
Subject: Nagyapám tanítása
Tõle tanultam egyik legfontosabb tudásomat, mely végigsegített életem göröngyös útján: a kimondott szó és az emberi idõ értékét. Ekkor már iskolába jártam, s egy este ezt mondta nagyapám: "Holnap ne jöjj haza az iskolából, hanem eridj egyenest le a tóhoz. Városba kell mennem, de napnyugtára ott várok reád a szokott helyen, a füzes alatt."
Fölcsillanhatott a szemem, mert szerettem nagyapámmal erdõt-mezõt járni, de különösképpen a tavat. "Ott leszek!" - ígértem örömmel.
Másnap azonban történt valami, az én számomra nevezetes dolog, ami kiverte fejembõl a nagyapámnak tett ígéretet. Tanítóm tudtomra adta, hogy fölvett az évvégi versenyekre készülõ csapatba, mint futót és távugrót. Nagy kitüntetés volt ez! A futással nem is volt baj, futottam én eleget le és föl a dombokon, hanem az ugrásban nem volt gyakorlatom. Így aztán, mihelyt vége volt a tanításnak, fölsirültem néhányad magammal a temetõ melletti legelõre ugrást gyakorolni. Úgy belemelegedtem a versenyzésbe, hogy bizony sötét este volt már, mire hazaértem. Az istálló elõtt Jóska kocsis éppen kifogta a lovakat nagyapám kocsijából. Ekkor jutott eszembe az ígéret. Kissé kényelmetlenül éreztem magam, ahogy a ház felé ballagtam, de bíztam abban, hogy nagyapám megérti, mi történt, és nem neheztel az elmaradásért.
De nagyapám nem értette meg. Ott fogott el a tornác sötétjében. Bé se engedett a házba.
- Ülj le oda a padra! - mondta kurtán. Leültem. Õ állva maradt.
- Idefigyelj! - mondta komoran -, ha egyszer megígérted valakinek, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott idõben, csak két mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz! Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?!
Elmondtam neki nagy szorongva ott a sötétben, hogy mi történt. Nagyapám szó nélkül végighallgatott. Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt. Súlyos, lassú beszéddel.
- Idefigyelj! - mondta. - Vannak emberek ezen a földön, akik úgy dobálják ide-oda a szavakat meg az ígéreteket, hogy azoknak semmi értékük nincsen többé. Mi, Wassok nem ezek közé tartozunk. Ha mi mondunk valamit, az áll, mint a sziklakõ. Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk is, ha belepusztulunk is! Érted?
- Értem - hebegtem megrendülve.
-Dehogyis érted - csapott le reám a szava -, de elmagyarázom úgy, hogy megértsed. Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát? Nagyapámtól kaptam, amikor leérettségiztem. Amikor leérettségizel, a tied lesz. Ez az óra számomra minden csecsebecsénél értékesebb. De ellophatod. Visszaadhatod, vagy megtérítheted az árát. Ellophatod valakinek a lovát, a tehenét,
ökrét, vadászpuskáját. Mindenét ellophatod és visszaadhatod megint, vagy megtérítheted az árát. Csak egy valamit, ha ellopsz valakitõl, nem térítheted meg soha. S ez az idõ! Ha valakinek az idejét lopod, azt úgy megloptad, hogy soha jóvá nem teheted. A várakozásban eltelt idõt semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza. Nincs, eltelt, vége. Örökre elveszett, és te voltál az, aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad. Érted?
Értettem. Úgy megértettem, hogy attól a naptól kezdve, ha valakinek szavamat adom, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszek, akkor már ott vagyok öt perccel azelõtt, még ha vénasszonyok esnek is az égbõl, ahogy drága jó nagyapám szokta volt mondani. Erre neveltem gyermekeimet, és unokámat is. Nem azért, mert késni neveletlenség, hanem mert több annál. Aki öt percet késik, az öt percet ellop valakinek az életébõl, amit nem tehet jóvá soha.
- A megbízható embert még ellensége is tiszteli - mondta volt nagyapám -, mert a megbízható ember a társadalom sziklaköve, amire országot lehet építeni. A többi szemét, amit elfúj a szél...
Bizony igaza volt. Ezért viharzik úgy a történelem szele, mert sok szemetet kell még elfújnia, míg sziklát talál."
/Wass Albert/
Reply
—————
