Date: 08/03/2017
By: Seiseisei
Subject: A rontó, gyűjtögető ember
Wass Albert: Mese az erdőről
Tudnod kell, hogy amikor a Jó Isten a világot megteremtette, és már mindennel készen volt, összehívta a négy legkedvesebb angyalkáját, hogy szétossza közöttük a világ kincseit. Az igazi kincseket.
Egyiknek a jóságot adta, hogy szálljon le vele az emberek közé, és mindenkinek szívébe tegyen belőle egy darabkát.
A másodiknak a szeretetet adta, s a harmadiknak a békességet.
Láthatod: Igazi nagy kincseket osztott szét angyalkái között a Jó Isten.
Az angyalok pedig leszálltak a kincsekkel a földre.
Odamentek sorra minden emberhez. Az emberek azonban lezárták a sziveiket nagy súlyos lakatokkal.
Gyűlölet, irigység és rosszindulat, kapzsiság őrizték a lakatokat, és Isten angyalkái hiába mentek egyiktől a másikig: a szívek nem nyílhattak meg.és nem tehették beléjük a Jó Isten ajándékait.
A Jó Isten pedig, aki mindent lát, látta ezt is, és nagyon elszomorodott. Mert nagyon jól tudta, baj lesz ebből. Háborúság, nyomor és pusztulás.
Gyűlölet lakozik majd az emberek házaiban, és jajgatástól lesz hangos a világ.
S ahogy a Jó Isten ott szomorkodott, egyszerre csak elébe lépett a negyedik angyalka, akiről bizony meg is feledkezett és ezt mondta:
-Hallgass meg engem édes jó Istenem! Lám odaadtad angyaltársaimnak a jóságot meg a szeretetet meg a békességet, de nem érnek velük semmit, amíg az emberek szíve zárva marad. Add nekem az erdőket, és én majd megnyitom velük az emberek szívét.
A Jó Isten rácsodálkozott a kicsi angyalkára, de aztán elmosolyodott, és ez a mosolygás olyan volt, mint amikor a nap fénye átragyog a felhőkön.
-Próbáld meg lelkecském- mondta kedvesen a Jó Isten.- Legyen ahogy kívánod.: neked adom az erdőket!
Az erdő pedig élni kezdett. Úgy éppen ahogy most is él.
A szellő, akit ruhája ráncaiból húzott elő az angyal, járta a fák csendjét és suttogva beszélgettek egymással. Úgy mint ma is, éppen úgy.
Vén fa odvában, sziklák üregeiben, bozótok sűrűjében mulattak a manók, s tanítgatták az állatokat mindarra amit tudni jó és hasznos. Mint ma is. Éppen úgy.
Tisztásokon, rejtett nyílások napfoltjain virágok nyíltak, s minden virágban egy-egy tündérke lakott, és gondoskodott arról, hogy minden madár megtanulja idejében a maga dalamát, és senki az erdő népéből mérges bogyót ne egyék.
Énekeltek, fütyörésztek, csiviteltek a madarak, mesélt a forrás. Visszhang pedig ült a sziklán halványkék ruhában és lógatta a lábát. Akárcsak ma, éppen úgy.
Az angyal pedig látta, hogy szép az erdő, és elindult hogy megkeresse a három társát: a Jóság angyalát, a Szeretet angyalát és a Békesség angyalát.
-Gyertek! Mondta nekik - az erdő majd megnyitja az emberek szívét, és ti elhelyezhetitek benne a magatok kincseit.
Bevitte őket az erdő mélyébe, ott is a legszebb tisztásra, amit azóta is Angyalok Tisztásának neveznek. Ott megpihentek és várták az embereket.
Jött az első.
De hiába daloltak a madarak, hiába virágoztak a virágok, hiába suttogtak a fák és hiába mesélte el legszebb meséjét a forrás: az ember nem látott meg és nem hallott meg mindebből semmit. Fejszét fogott, levágott egy fát és elment vele. Szíve nem nyílt meg egyetlen pillanatra sem. Rontó ember volt.
Az angyalok nagyon elszomorodtak, amikor látták, hogy hiába szép az erdő, a rontó ember nem látott meg belőle semmit.
Megsiratták a szerencsétlent. Amikor elment, zárt szívvel hidegen. Ez volt az első harmat a földön. Az estéli harmat az angyalok könnye.
Aztán jött a második ember. Jött, de ő sem látott meg semmit az erdőből. Vakon és süketen haladt a maga útján, fejét lehajtva hordta, és száraz rőzsét gyűjtött. Száraz ágakat keresett csupán az élő, csodaszép erdőben. Az ő szíve sem nyílhatott meg. Jött és elment. Gyűjtő ember volt, közönyös ember.
Az angyalok megsiratták őt is, még jobban mint az elsőt.
És ez volt az erdőn a második harmat. A hajnali harmat.
Búsan álltak az angyalok a tisztás közepén, és sírtak. Siratták az embereket, akik nem látják a szépet.
Sírtak a fák is, sírt a szellő, a virágok, és a tündérkék a virágokban. A patak is sírt, a csönd is sírt.
És ekkor jött a harmadik ember. Jött, megállt a tisztás széliben, és meghallotta sírni az erdőt.
Meglátta a virágokat, a fákat. Meghallotta a csermelyt. És halkan mondta:
- Istenem, milyen szép....
És abban a pillanatban lehullott a szívéről egy nagy rozsdás lakat.
Az angyalok pedig odaléptek hozzá, egyenként, lábujjhegyen és nyitott szívébe betették a kincseket. A jóságot, a szeretetet és a békességet.
Magasan fönt, az égben, fehér felhőtutajon a Jó Isten ült, maga. Bárányfelhőket pöfékelt nagy kék pipájából, és alámosolygott a földre.
Reply
Date: 04/03/2017
By: ecori
Subject: Babits Mihály
s nőjünk ég felé,
testvér-népek közt, mint a fák,
kiket mennyből táplál a Nap.
Reply
Date: 04/03/2017
By: ecori
Subject: Sötétség
„Isten vigyázott ezekre a fákra, megvédte õket szárazságtól, betegségtõl, lavináktól, és ezernyi vihartól és árvíztõl. De nem tudja megvédeni õket bolondoktól.” John Muir
Reply
Date: 13/02/2017
By: ecori
Subject: fa
https://www.treeoftheyear.org/ETY-2/Uvod.aspx
Reply
Date: 07/02/2017
By: ecori
Subject: A fákért
„Azok az emberek, akik nem tartják fenn a fákat, hamarosan olyan világban fognak élni, ami nem tudja fenntartani az embereket.” Bryce Nelson
Reply
Date: 12/01/2017
By: szűcséva
Subject: The Secret - Az élet nagy titka
Ha egy embernek utcaseprő a munkája, akkor úgy seperjen utakat, ahogy Michelangelo festett, ahogy Beethoven komponált, vagy ahogy Shakespeare írt verseket. Olyan jól seperje az utakat, hogy a mennynek és a földnek minden lakója megálljon egy percre s azt mondja, ím, itt élt egy nagyszerű utcaseprő, aki jól végezte a munkáját.
M.L.King
Reply
Date: 30/12/2016
By: ecori
Subject: Évértékelés
Aki elfogadja a rosszat és nem tesz ellene semmit, az ugyanúgy részt vesz benne, mint az, aki segít elkövetni.
Martin Luther King
Reply
Date: 03/01/2017
By: Brian Tracy
Subject: A negatív gondolatok a legnagyobb ellenségeink!
A negatív gondolatok a sikereink legnagyobb gátjai – ezt vallja Brian Tracy, aki blogbejegyzésében elárulja nekünk, mi az az alapvető hiba, amit minden sikertelen ember elkövet, ráadásul azt is megmondja, hogyan tudunk változtatni ezen. Mindannyian éreztük már azt, hogy elérkeztünk életünk egy olyan szakaszához, amikor dönteni kell, hogy akár kockázatot is vállalva egy másik irányba indulunk el azért, hogy ne kelljen a – bár biztos, de minket teljes egészében felemésztő – jelenlegi helyzetünkben maradnunk. Többre vagyunk képesek, mint azt el tudjuk most képzelni, csak hinnünk kell benne! Ilyen egyszerű.Alapvető hitvallása, hogy a legnagyobb ellenségeink a sikerek eléréséhez vezető úton a mindenféle negatív, rossz gondolatok, melyek elvesznek tőlünk minden életörömöt és béklyóban tartanak minket. Ezért a legfontosabb céllá azt kell kitűznünk, hogy igazán boldogok legyünk, hogy felszabadítsuk magunkat a negatív gondolkodás terhe alól. Úgy véli, ha elkezdünk egy problémát racionalizálni, vagyis társadalmilag elfogadható magyarázatot találni valamire, az biztos, hogy negatív gondolatot fog szülni. Ne magyarázzuk ki, ne próbáljunk valami rosszra vagy elégedetlenséget kiváltó dologra jó fényt vetni! Ne legyünk mi az áldozatok és ne jelöljünk ki másokat rosszfiúnak! Ne legyünk túlzottan aggodalmaskodók, ne legyünk túlságosan érzékenyek mások negatív gondolataira!
Leginkább azoknak az embereknek van szükségük erre a szemléletváltásra, akiknek az önképét a másokkal folytatott beszélgetés, a mások által kialakított vélemények határozzák meg. Az önértékelésük a legtöbb esetben ugyanis súlyosan téves, és haraggal, szégyenérzettel, önsajnálattal és kétségbeeséssel párosul. Vannak olyanok is, akik nem tudnak szembenézni a saját hibáikkal, éppen ezért mindig mást okolnak, másban keresik a hibát. Nekik Brian Tracy szerint fel kell ismerniük: „Én vagyok a felelős!” Ez a felismerés először dühöt vált ki, majd egy rövidzárlatot követően kioltja a negatív gondolatokat. Ez az ember nem fogja tovább hagyni azt, hogy az önbizalomhiány irányítsa az életét, hanem úgy dönt, kezébe veszi a sorsát, feltárja a rejtett tehetségeit és igazi potenciálját. Vérszemet kap és elkezd harcolni saját magáért. Ez pedig egyenes út a sikerhez.
Reply
Date: 25/12/2016
By: ecori
Subject: Böjte Csaba
Az igaz prófétának a sorsa mindig is mostoha volt! Az igazságra, Isten gyógyító, tisztító szavára az emberek nem vevők, igazából mindig is a hamis prófétákra volt szükség, akik pénzért azt mondanak, mit a hatalmaskodók szeretnének hallani, hallattatni magukról!! Ma a hamis prófétákat a kényelmes papok, újságírók, korrupt politikusok között kell keresni! Sajnos a hamis próféták nem csak dicsérik a hatalmasságokat, de tollukból megrendelésre bármiről, bárki ellen nagyon hamar megszületik a maró gúnnyal, lejárató fölénnyel meg irt cikk!
Imádkozzunk, hogy Isten igaz prófétákat küldjön közénk, olyanokat akik akár a különféle médiákban, akár az oltárnál, vagy a parlamentben merik, és tudják is kimondani a megtérést, újrakezdést, pálya módosítást hozó gyógyító igazságokat!
Reply
Date: 20/11/2016
By: ecori
Subject: Szegénység van?! - Böjte Csaba segélykiáltása
„Szegénység van?! Hatalmas bűn fogja a világunkat maga alá temetni, mert gyermekeinket, fiataljainkat nem tanítjuk meg megélni, gazdálkodni!
Mindenkit parancsszóra beterelnek az iskolába, ahol elvont igazságokkal reggeltől estig lefoglalják őket! Bűnös nagyravágyással mindenkiből értelmiségit akarnak nevelni, és közben a reális élettől elszakadnak a felnövekvő generációk!
Lehet, hogy nem lehet jó árban értékesíteni a húst, a tojást, a tejet, de hány szegény családnál jártam, hol mindenki dohányzik, issza a kávét és várják a segélyt! Mennyivel másképp néznének a falvaink, ha legalább a munkanélküli réteget megtanítanák szépen, játszva gazdálkodni, megtermelni a saját mindennapi betevő ételét!
Friss, finom, egészséges táplálék mellett mennyivel kevesebb orvosság fogyna, s mennyivel több jókedv, kacagás lenne a tisztességes, jól végzett munka után, az emberhez méltó sikerélmények láttán?!”
Csaba testvér
Reply
