Date: 25/03/2014

By: szűcséva

Subject: Szent Márton ő

Lukács evangéliumában olvashatjuk istenfélő Lázár történetét.
Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a gazdag kapuja előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, amely a gazdag ember asztaláról lehullott,de abból sem adtak neki. Lázár a menybe jutott, a gazdag a pokolra. Nagy kínjai közt feltekintett és azért esedezett, hogy Lázár tegyen bizonyságot testvérei előtt,nehogy ők is a gyötrelmek helyére jussanak.
A gazdag embernek mindene meg volt,ami ezen a világon boldoggá tehette. Szegény Lázárnak viszont csak a rosszból jutott. Haláluk után a gazdag a pokol szenvedéseire jut,Lázár pedig az örök boldogságra.
A koldus Lázár nem egyszerűen szegénysége miatt jutott a mennybe,hanem a földi életben türelemmel viselt szenvedéseiért. A dúsgazdag ember sem egyszerűen azért jutott a kárhozatra,mert gazdag volt, hanem azért, mert vagyonából nem segítette a rászorulót, tehát elmulasztotta az irgalmasság gyakorlását.

A történet elsősorban nekünk szól,akik itt élünk.Nekünk kell döntenünk,hogy vajon melyik példát követjük.A gazdagét,aki ugyan jól él itt a földön,de a túlvilágon gyötrelemben van része, vagy Lázárét,aki a földi szegénység és nélkülözés után részesül a menny boldogságában.
Életünk minden napjához hozzátartozik az irgalmasság, a rászorulók segítése.Így is Istenhez fordulunk,csak éppen embertársainkon keresztül.